Emilyvel ellentétben Péter sosem volt népszerű. Azokban az években, mikor mindenki lázad, ő szerette bújni a könyveket. Kiemelkedni a szürke tömegből leginkább a kitűnő bizonyítványával tudott. Őt nem hajtották a népszerűség ábrándjai, csak egyszerűen elfogadásra vágyott. Külsőleg is mások voltak, míg Emily nem győzte kikosarazni az érte epekedő fiúk hadát, és csaknem trehányan dobta sarokba a bálkirálynői csokrát, addig Péter vézna testalkatával, és eminens tanulói szürkeségével csak vágyódott arra, hogy egyszer majd egy lány viszonozza szerelmét. Persze ma már ezek a régi dolgok az emlékezés ködében leledztek, és teljesen értelmüket vesztették, az egykor még oly’ fontos ifjonti vágyak.
-Szívem, jól vagy?- kérdezte a férfi.
-Nem. Egyáltalán nem.- hangzott a reszketeg felelet a lány kivörösödött ajkáról.
Péter elgondolkodott, hogy vajon attól látja-e ilyen élénknek a lány száját, mert az a gyönyörű, és megviselt sápadt arcon tündöklik, vagy csak vágyódó elméje játszik a képzeletével. Mindig kívánta a nőt, éjjel nappal, és senki másra nem tudott úgy nézni, mióta megismerkedtek. Emily, ezért gyakran csúfolódott vele, és ugratta őt, de a fiú fel sem vette.
Aznap éjjel még sokáig virrasztott, aggódott a lányért, aki olyan sokféle arcot ismert, aki minden tudott lenni, amire bárkinek szüksége volt. Péter nem tudta, hogy valahol belül minden nő ilyen. Hogy számtalan ruhájuk, cipőjük, és körömlakkjuk mellett, az ezerarcú gondoskodás is olyan feminim tulajdonság, amivel a Jóisten felruházta őket. Szerette, hogy most ő lehet a lány védelmezője, és kiélvezte minden percét az aggodalmon túl, hogy Ő a fontos, a férfi, a hős, aki ha mást nem tehet, hát majd imával virraszt a szenvedő nő ágyánál. Máskor a színes Emily egész más mivoltának épp így tudott örülni. Élvezte, mikor a lány, csaknem anyaként dorgálta meg figyelmetlensége miatt, vagy amikor gondoskodó szeretettel kényeztette a gyomrát ínycsiklandó főztjével, vagy a testét egy kellemes masszázzsal a fárasztó nap végén. Mikor Emily gyermekké vált, és együtt lehetett vele játszani, attól is csak egyre hevesebben szerette. Ezek mellett odáig volt a nő intelligenciájáért. Minden nap tanult tőle valamit, még ha nem is merte ezt bevallani. Emily természetességgel beszélt olyan érdekességekről, amiről Péter addig sosem hallott, s közben lángoló figyelemmel csüngött a férfi szavain, mikor az mesélt. Egyszerre volt anya, és gyermek, egyszerre tanított és tanult, egyszerre volt gyengéd és erős… Mint minden nő, de ezt Péter akkor még nem tudta.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: