Koncentrikus örök körök-novella

Emily úgy futott, hogy tüdeje már lángolt, mégis reménykedett. Nyár volt, ő gyerekkorát élte,s az hajtotta, hogy utoléri testvérét, majd együtt találnak ki újabb játékot. Nem igazán szeretett fogócskázni, mert sokkal kisebb volt Frednél. Bátyja pedig néha nagyon gonosz tudott lenni. Sokszor űzött kegyetlen tréfát vele, előreszaladt, eltűnt a szeme elől a ház sarkánál, majd… Tovább »

Eltelt néhány év, a különös éjszaka óta. Aznap, Emily rosszulléte után valami olyan különös dolog történt, ami megmagyarázhatatlan rettenetet keltett a férfiban, s kérdés sem fért hozzá, hogy erről sosem fog tudni beszélni. Aznap, valami egészen meghökkentőben volt része, valami olyat mutatott neki a lány, amit előtte és azóta sem, soha senkinek, de Péter érezte,… Tovább »

Emilyvel ellentétben Péter sosem volt népszerű. Azokban az években, mikor mindenki lázad, ő szerette bújni a könyveket. Kiemelkedni a szürke tömegből leginkább a kitűnő bizonyítványával tudott. Őt nem hajtották a népszerűség ábrándjai, csak egyszerűen elfogadásra vágyott. Külsőleg is mások voltak, míg Emily nem győzte kikosarazni az érte epekedő fiúk hadát, és csaknem trehányan dobta sarokba… Tovább »

Valahonnan egész mélyről hangoztak fel a szavak. Nem is szavak voltak… sokkal inkább képek, melyek már szinte olyan erősen törtek elő, mintha évezredek rabsága szorongatná őket vasmarokkal. Küzdve másztak fel azon a bizonyos lajtorján, mikor Emily erősen kezdett koncentrálni.  Sokféleképp tudott figyelni, és gondolkozni, de mind közül ez volt talán a legszebb és legnehezebb folyamat;… Tovább »